Dr. Gál Martina Dóra

Ügyvéd

Nyolcéves voltam, mikor a világ kettérepedt,
apa dobozokba csomagolta a nevetéseket,
anya szeme alatt árkok nőttek,
én pedig nem értettem,
hogy lehet két házban ugyanazt a gyerekkort élni.

A játékok fele az egyiknél,
a másik fele ott maradt, és én lettem a csomag,
amit hétvégén ide-oda cipelnek,
mint egy törékeny szív, kartondobozban.

Azt mondták, nem rólam szól,
de akkor miért érzem,
hogy minden veszekedés az én csendemben visszhangzik?
Miért számolom, kinek mosolygok többet,
hogy egyikük se érezze magát vesztesnek?

Évek teltek el, mégis érzem,
hogy a nyolcéves énem ott áll a küszöbön,
hallgatja a becsapódó ajtókat,
és kérdezi:
“Ha két ember szeretett,
hogyan lettem én a törésvonal közepén?”

Most tiniként hangos vagyok kívülről,
de belül még mindig suttogok.
Mert amikor azt mondják: „válás csak papír”,
én tudom, hogy valójában
a papír én vagyok
összegyűrt, szétszakadt, újra és újra ragasztott.